Tisztelt Szerkesztőség!

Keresztény kultúra és keresztény szolidaritás

Az elmúlt időszakban a migránsokkal kapcsolatos vitában azok a nézetek ütköztek meg, amelyek az európai kultúra keresztény alapjellegének megóvását hangsúlyozták, és azok, amelyek a rászorulókkal való keresztény szolidaritást helyezték előtérbe. Érthető egyfelől az az igény, hogy Magyarország vagy Kelet-Közép-Európa ne lépjen rá arra az útra, amelynek végén Malmö, Nottingham vagy éppen Párizs és Koppenhága egyes külvárosainak közállapotai állnak, másfelől a rászorulók megsegítésének erkölcsi parancsa is egyértelmű. E kettő azonban nem ütközik egymással.

A magyar otthonok küszöbén az elmúlt hónapokban megjelenő ázsiai migránsok szemmel láthatóvá tették, hogy mennyivel jobban élünk mi, mint olyan sokan mások a világban. De ahogy az aluljáróban nem feltétlenül a legerőszakosabb koldus a leginkább rászoruló, úgy nem feltétlenül azok szorulnak rá a legjobban a segítségünkre, akik már itt vannak az országban. Csak a szíriai polgárháború menekültjeit tekintve, nem még inkább azoknak kellene-e segítenünk, akik a török határon létesült menekülttáborokban rekedtek, és nincs sem fizikai, sem anyagi erejük arra, hogy eljussanak Röszkéig vagy Budapestig?

Igaza van mindazoknak, akik a szenvedőkkel és rászorulókkal való együttérzésből fakadó erkölcsi kötelezettségeket hangsúlyozzák. Tegyen meg többet Magyarország is ezen a téren: mondjuk, emelje fel 1%-kal az ÁFÁ-t vagy a benzin adóját, és a bevételből a romák felzárkoztatását segítő programok mellett tartson fenn például Törökországgal megegyezve, egyedül vagy az Európai Unió más tagállamaival karöltve olyan létesítményeket, ahol a háborús menekültek létbiztonsága mellett emberhez méltó életkörülményeik középtávon is biztosíthatók: ahol iskolák működnek, mezőgazdasági és kézműipari tevékenység folytatható! Legyen itt mód beadni azokat a menekült- vagy bevándorlási kérelmeket, amelyeket Magyarország vagy az Európai Unió más tagállamai törvényeiknek megfelelően elbírálhatnak. A már Európában járó migránsok viszont – a nekik is kijáró humanitárius gondoskodás mellett – térjenek vissza a szülőföldjükre, ezekbe a zónákba.