Közép-európai Labdarúgó Liga

2007-ben az ősz még el sem kezdődött, és a tavalyi magyar labdarúgó bajnokság győztese, második helyezettje és kupagyőztese már be is fejezte nemzetközi kupaszereplését. Még a hetvenes és nyolcvanas években is egész őszre lekötötte a labdarúgás népes szurkolótáborának figyelmét a magyar csapatok nemzetközi kupaküzdelmeinek figyelemmel kísérése, és bő két évtizede egy magyar csapat az UEFA-kupa döntőjében játszhatott, mára azonban a nyárra szűkült a magyar klubcsapatok nemzetközi kupaidénye, és ezek többnyire már a selejtezők során búcsúra kényszerülnek. A futball nem csökkenő számú szerelmese a Bajnokok Ligája mellett idegen bajnokságok küzdelmeit figyeli. A magyar stadionokba kilátogató drukkerek létszáma a korábbinak töredékére zuhant, a régen sok helyt átlagos több tízezres nézőszámot már szinte sohasem érik el. A földi sugárzású televízióadók műsorából már régen lényegében kikopott a magyar labdarúgás, s a Magyar Rádió átszervezésével a sok helyen hallhatatlan Régió Rádió frekvenciáira szorultak vissza a körkapcsolások és a kupaközvetítések. A magyar csapatok nemzetközi eredménytelensége (ismeretesek a Vaduzig vezető mérföldkövek) csak nyilvánvalóvá teszi a magyar foci általános problémáit. Az IFFHS 2008. április 30-i (a megelőző 12 hónap eredményei alapján készült) világranglistájára a nyilvánosságra hozott első 350 csapat közé csupán két magyar fért be: a Budapest Honvéd (297.) és a Debreceni VSC (317.). Egyértelmű a szakadék az európai élvonal és az egyre süllyedő színvonalú magyar nemzeti labdarúgó bajnokság közt. Amire szükség lenne, az ennek a szakadéknak az áthidalása. Pontosabban szólva: ha túl nagy a távolság, indokolt egy közbeeső lépcsőfok megteremtése. Ez lehetne a más sportágak mintájára létrehozandó Közép-európai Labdarúgó Liga.

Nemcsak mi járunk ugyanis ebben a cipőben - noha a szomszédos kis országokénál kétségkívül magasabb valamikori szintről egy feltehetően mélyebb jelenlegi szintre süllyedt a magyar labdarúgás -, hanem a térségben több más kis ország is vagy hasonló problémákkal küzd, vagy ilyenekkel kell majd hamarosan szembenéznie, miközben Kelet-Európa klubjai feljöttek Nyugat-Európa nagy egyesületei mellé. Amire szükség van, az a koncentráció, az erők egyesítése: hogy jó csapatok egymással jó mérkőzéseket játsszanak, nagyszámú közönséget vonzva s egyre inkább modern stadionokban. Itt megerősödhetnének a magyar csapatok is, ami a nemzeti bajnokságban eddig nem sikerült, s több eséllyel léphetnének pályára a Bajnokok Ligája vagy az UEFA-kupa selejtezőiben. Ha sikerülne első lépcsőben például Ausztriát, Szlovákiát és Szlovéniát bevonva egy közös labdarúgó-bajnokságot létrehozni, ahhoz később akár Horvátország és Szerbia is csatlakhatozna. Végeredményül tehát akár egy több mint harmincmilliós, körülbelül Spanyolország méretű futballpiacot lehetne integrálni.

A közös futballbajnokságot úgy kellene felállítani, hogy négy ország részvétele esetén az utolsó négy nemzeti bajnokság győztese mellett a klubcsapatok IFFHS világranglistáján a legelőkelőbb helyet elfoglaló 12 további csapat indulhatna a Közép-európai Labdarúgó Liga küzdelmeiben. A tavasz végére kialakuló rangsor első négy helyezettje indulhatna a Bajnokok Ligájának (első, második vagy harmadik) selejtező körében, hiszen a négy országnak jelenleg négy helye van. Az 5-8. helyezett jogot szerezne az indulásra az UEFA-kupában. Az utolsó négy helyezett rögtön kiesne, helyükre a továbbra is - bár a legjobbak nélkül - működő négy nemzeti labdarúgó bajnokság győztese kerülne (akik emellett szintén indulási jogot kapnának az UEFA-kupában). A Közép-európai Labdarúgó Liga 9-12. helyezettje végül osztályozót játszana a nemzeti futballbajnokságok második helyezettjeivel. Amelyik országnak több UEFA-kupa-selejtezős helye van, az a nemzeti bajnokság második helyezettjét vagy a kupák győzteseit is indíthatná ott.

Ha további két ország, tehát mondjuk Szerbia és Horvátország is csatlakozna a közös elitbajnoksághoz, akkor annak mezőnyét 18 csapatra lenne érdemes emelni. A két plusz helyre nemcsak a horvát és szerb bajnok kerülne, hanem ekkor kivételesen a megelőző bajnokság 16 csapatból is már hat kieső lenne (a horvát és a szerb második helyezett számára is helyet biztosítva) és hat osztályozós (lehetőséget teremtve további két délszláv csapat azonnali csatlakozására). A végén a közös bajnokság az 1-6. helyezett próbálkozhatna a Bajnokok Ligájában, a 7-12. helyezett lenne az UEFA-kupaszereplő, miközben osztályozót is játszana, a 13-18. helyezett pedig helyet cserélne a hat nemzeti bajnokkal. Okkal lehetne remélni, hogy egy ilyen Közép-európai Labdarúgó Liga hamarosan hatnál több BL-selejtező helyet kaphatna meg.

A javasolt közös bajnokság tehát jelentős fluktuáció mellett működne. A mezőnynek legalább a negyede (harmada) minden évben kicserélődne, de ez az arány akár a felet (kétharmadot) is elérheti. Ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy a kezdetben a nemzeti bajnokságba sorolt csapatok sem rekednének meg ott véglegesen, reális esélye lenne mindenkinek a feljutásra, illetve a kijutásra a nemzetközi porondra. Másrészt már a kezdet kezdetén több csapatot indíthatnának az erősebb futballal rendelkező nemzetek, és az osztályozókon keresztül is megerősíthetik pozícióikat. Vagyis a rendszer engedné érvényesülni a teljesítményt, és nem gátolná szigorú kvótarendszerrel a jobbak előrehaladását. Végül a nemzeti bajnokok automatikus felkerülésével legalább egyetlen klubbal a leggyengébb ország is mindvégig képviseltethetné magát, azaz egyetlen résztvevő ország futballja sem szorulna ki teljesen a Közép-európai Labdarúgó Ligából.

Ha 2007 őszén ezen feltételek mellett hat ország részvételével indult volna a Közép-Európai Labdarúgó Liga, akkor ennek mezőnye a következőképpen nézett volna ki: a hat résztvevő ország 2006-2007. évi bajnokságának győztese (zárójelben az IFFHS ranglistaszám): Dinamo Zagreb (53.), Red Bull Salzburg (118.), MSK Zilina (115.), Crvena Zvezda (100.), a szlovén bajnok NK Domzale (166.) és a Debreceni VSK (317.). Ezekhez csatlakozhatott volna Horvátországból a Hajduk Split (282.), Ausztriából a Rapid Wien (125.), az Austria Wien (156.) Szlovákiából az Artmedia Bratislava (156., többek közt az Austriával holtversenyben), Szerbiából a Partizan Beograd (178.) és a Vojvodina (322.), Szlovéniából az NK Koper (322., többek közt a Vojvodinával holtversenyben), Magyarországról pedig a Budapest Honvéd (297.), valamint még négy csapat, akik már a 350. hely után találhatóak a listán. A két magyar csapatnak lenne esélye jó szerepléssel a bentmaradás kiharcolására, és hozzájuk csatlakozhatna a következő évad nemzeti bajnoka (az MTK vagy az Újpest, tételezzük fel), s egy negyedik magyar csapatnak is módja lenne egy mondjuk szlovén vagy osztrák csapattal megküzdenie a feljutásért.

A Liga tehát a régió négy vagy hat országa jelenlegi labdarúgásának elitjét próbálná egy bajnokságba összehozni. Jobb csapatok magasabb átlagszínvonaló mérkőzéseket játszanának, megerősödnének és nagyobb közönséget vonzanának. Ha a Debrecen a Partizan Beograd, vagy a Rapid Wien, a Budapest Honvéd pedig a Dinamo Zagreb vagy a Red Bull Salzburg csapatával mérkőzne meg, ez tényleg ismét tömegek érdeklődésére tarthatna számot, és végre a magyar labdarúgás is megindulhatna azon az úton, melyen a nyugat-európaiak már régóta járnak: jó csapatok, jó mérkőzések, nagy közönség, jelentős bevétel, pénzügyileg erős klubok, még jobb játékosok, még jobb csapatok - és így tovább. A jelenleg legjobb magyar klubcsapatoknak egy ilyen bajnokságra lenne szüksége ahhoz, hogy itt megizmosodva, megedződve ismét jó esélyekkel indulhassanak a nemzetközi mezőnyben, és ne csak július végétől augusztus végéig szerepeljenek. Végül talán az sem elhanyagolható szempont lehet, hogy a rivalizálás mellett egy ilyen közös sportbajnokság össze tudná talán hozni a közép-európai régió sportkedvelő közönségét, végső soron nemzeteit. Ha például a magyarok megismerik a közös bajnokságban Artmedia Bratislava csapatát vagy a szerbek a Budapest Honvédot, akkor estleg később, mondjuk a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében talán inkább nekik fognak szurkolni és nem angol vagy olasz ellenfelüknek. Azt gondolom, hogy a régió nemzetei számára egymás jobb megismerésében és a régi ellenérzések elsimításában csak az ilyen kis gyakorlati lépések jelenthetnek igazán sokat.