Horváth Gyula
Az angol politikai elit házassági kapcsolatai
Az közismert, hogy a 18. században, és a 19. század első felében az angol politikai élet csúcsát egymással
szoros családi kapcsolatban álló csoportok alkották, akik egyben arisztokrata címeik révén a társadalmi
életnek is a csúcsán álltak. A legismertebb ezek közül a 4 miniszterelnököt is adó Pitt-Grenville "klán".
(Nagyításhoz a kattints a képre!)
De mi volt a helyzet az országos politika eggyel alsóbb szintjén, az alsóházi képviselők között? És vajon milyen hasonlóságokat, különbségeket lehet találni a brit és magyar állapotok között az alsóházi családi kapcsolatok kérdésében?
A magyar országgyűlés alsótábláját uraló bene possesionatus nemességnek ugyan nincs a szó szoros értelmében vett megfelelője Nagy Britanniában, mivel ott örökletes előjogai csak az arisztokratáknak voltak, így a jog szerinti nemesség is csak belőlük állt, mindenki más közrendűnek számított. Birtokaik, befolyásuk, társadalmi elismertségük, a helyi, a megyei közéletben, valamint az országgyűlés alsóházában betöltött szerepük alapján a landed gentry, vagy másnéven a country gentlemen viszont jól megfeleltethető a bene possesionatus rétegnek.
A brit parlament alsóházába a grófságok és a borough-k (valamint a 2 egyetem) küldtek képviselőket. Ez első pillantásra hasonlónak tűnik a magyar viszonyokhoz, a borough-k azonban semmiképp, sem jogállásukat, sem képviselőiknek az alsóházban betöltött szerepét tekintve nem állíthatók párhuzamba a szabad királyi városokkal. Képviselőik személyét tekintve azért nem, mivel túlnyomó többségük a környék földbirtokos, illetve arisztokrata családjából került ki. A grófságok képviselőit azonban némi megszorítással össze lehet vetni a vármegyék követeivel.
Vizsgálatomban az 1754 és 1790 között az angliai grófságok képviselőit adó családok házassági kapcsolatait tanulmányozom. Nagy Britanniában az arisztokrata családoknak mindig csak a feje viselte a főnemesi címet, a család többi tagja továbbra is közrendűnek számított (még akkor is esetleg etikett-címet viselt), és gyakran előfordult, hogy az alsóházban foglaltak helyet. Magyar viszonyok között ők mind arisztokratáknak számítanának, így tehát a vizsgálatomba sem vontam be őket (kivéve a címszerzőket). Ugyanígy jártam el az ír főrendekkel is, akik főrendi jogaikkal csak az ír parlamentben élhettek, a brit törvényhozás munkájában azonban csak alsóházi képviselőként vehettek részt. Nagyjából ugyanez igaz a skót arisztokratákra is, akik, nem lévén skót parlament, meghatározott számú representative peert küldhettek maguk közül a brit felsőházba.
A vizsgálat fő forrása: Sir Lewis Namier & John Brooke (szerk): The House of Commons 1754-1790, ez egy adattár és életrajzi lexikon egy monográfia méretű bevezető tanulmánnyal. Emellett különböző genealógiai adattárak.
A vizsgált időszakban 40 angol grófság (203 angol borough mellett) 2-2 képviselőt küldött az alsóházba. A grófságok nagyobbik részén általánosnak volt tekinthető, hogy az egyik képviselő a megye arisztokrata családjaiból, vagy közeli rokonaik közül került ki, míg a másikat a landed gentry tagjai, a vidéki úriemberek adták. Számos grófságban, elsősorban északon az arisztokrácia uralta mindkét mandátumot, míg a nyugati megyék többségében, mint Cheshire, Cornwall, Devon, Dorset, Shropshire, Somerset, Worcestershire, Essex, Hertfordshire, Warwickshire mindkét mandátumot a vidéki úriemberek tartották a kezükben.
Bár még csak a családok viszonylag kis hányada került feldolgozásra, annyi már most is elmondható, hogy a képviselőket
adó családoknak a képviselőket adó családokkal való kapcsolati rendszere igen kiterjedt. Sok képviselőnek általában a fivérei,
és a sógorai között is vannak képviselok. Bár természetesen a saját grófságokon belüli, illetve a regionális kapcsolatok a
leggyakoribbak, miként Magyarországon is. Itt azonban a hazai viszonyokkal ellentétben viszonylag magas számban fordulnak
elő a távolabbi grófságokkal, illetve országrészekkel való kapcsolatok.
Talán még a magyarországinál is szorosabb regionális családi kapcsolati hálót találhatunk Cornwallban, amely az angol viszonyok között inkább kivételnek számít, de a hazai állapotokhoz jól hasonlítható. Ez persze itt sem jelenti azt, hogy a megyei képviselőket adó helyi földbirtokos családok nem állnának házassági kapcsolatban az ország más, olykor igencsak távoli részeivel, de a saját, illetve a szomszédos (Devon) grófsággal való kapcsolat sokkal erősebb, mint máshol.
Cornwall a sziget délnyugati csücskén helyezkedik el, 2500 körüli választópolgárával a kisebb
grófságok közé számított. A megye gazdasági életében meghatározott szerepet játszott az ón
és a rézbányászat, valamint a hozzájuk kapcsolódó iparágak. Két mandátumát házassági kapcsolatban
álló tory földbirtokos családok uralták. Az 1754 és 1790 közötti hat családból származó 8 képviselő
mind vidéki úriember volt, bár egyiküket, Sir Edward Eliotot 1784-ben bárói rangra emelték, így ő már
társadalmilag kiemelkedett ebből a közegből.
A képviselők amellett, hogy jelentős öröklött birtokaik voltak, a helyi bányászattal is szoros kapcsolatban álltak, és két, a bányászat finanszírozására létrejött bankcsoport valamelyikéhez kapcsolódtak. Az egyik csoport a Lemon és a Basset családok tulajdonában lévő truroi Copper Miners' Bankhoz és a londoni Lemon, Buller, Farley, Lubbock & Co. Bankhoz kötődött, a képviselők közül a Lemon Buller és St. Aubyn család tartoztak ide. A másik bank a truroi Cornish Bank (1801-tol Praed & Co. Bank), amely tulajdonosai, az Elliot és Molesworth családok a vizsgált időszakban 4 megyei képviselőt is adtak.
A képviselők között egy kakukktojás található, Humphrey Mackworth Praed, aki a Copper Miners' Bank egyik alapítója volt, de fél év múlva a másik csoporthoz csatlakozva betársult a Cornish Bankba, amelynek 1801-tol többségi tulajdonosa lett. Megyei mandátumát, már az Elliot-Molesworth "klán" segítségével szerezte meg.
A képviselők közül, bár mint már említettem, mindannyian öröklött birtokokkal rendelkeztek, csak ketten számítottak viszonylag friss birtokosoknak. Sir William Lemon, aki egy egyszerű bányászként kezdte, de halálakor már 200 000 fontot hagyott hátra, és a már említett Humphrey Mackworth Praed, aki egy walesi szénbányászati és rézipari érdekeltségekkel rendelkező családból származott, és cornwalli birtokait anyjától örökölte.
Már a vizsgálatok kezdeti szakaszán is jól látható tehát, a képviselői családok szoros és területileg nagy kiterjedésű családi kapcsolata. Az, hogy a képviselőket egy, vagy több családfára sikerül-e felfűzni, az még kérdéses, de az már világos, hogy az elkülönülés nem regionális alapon fog megtörténni.
