Gyapay Marianna
Házassági kapcsolatok a 18. századi magyar politikai elit körében
Előadásomban a 18. századi magyar politikai elit egy körének házassági kapcsolatait igyekszem bemutatni. Referátumomat négy részre tagolom: egy rövid bevezető után, amelyben a mintavételről ejtek néhány szót, a vizsgált családok házassági kapcsolatait mutatom be, majd a családtagok országgyűlésen való megjelenéséről szólok, végezetül pedig a két nagyobb részt egy ábra és néhány sor erejéig összekapcsolom.
A vizsgált sokaság véletlenszerű mintavétellel került kiválasztásra. Három 18. századi országgyűlés: az 1708-1715-ös 1714. évi ülésszaka, az 1764/65-ös és az 1790/91-es diéta vármegyei követei közül az "S" és "Sz" betűvel kezdődő családnevűek (31 személy, összesen 24 család) alkotják a vizsgált csoportot, amelyet a továbbiakban alapmintának fogok nevezni. Az alapmintabéli famíliák házassági kapcsolatainak vizsgálata során feltűnt, hogy bizonyos családok tagjai vissza-visszatérően szerepelnek a férjek és feleségek között, így szükségessé vált további 11 család bevonása a vizsgálatba, akiket a továbbiakban összekötő családoknak fogok hívni.
Ezt követően készítettem egy nagy családfát,
amelyen a 11 összekötő és 19 alapmintabéli,
tehát összesen 30 család szerepel.
Érdemes szót ejteni arról az öt alapmintában szereplő családról, amely a nagy családfára
nem került fel. Halmazuk két csoportra osztható: két família azért nem szerepel a nagy
családfán, mert genealógiájuk a szakirodalom alapján nem ismert, három pedig azért maradt
ki, mert leszármazásukat ugyan ismerjük, azonban más családokkal házasodtak, így
kijelenthetjük, hogy ők nem tartoznak a nagy családfán ábrázolt társadalmi-társasági körbe.
Azt gondolom, hogy ez a nagy családfa jól láttatja a vizsgált családok házasságok általi
összefonódottságát, azonban további elemzések elvégzéséhez túl bonyolult. Így készítettem
egy másik ábrát, amelyen csak a famíliák neve szerepel - narancssárga buborékban az alap-
mintabéli, üresben az összekötő családoké - és a buborékokat összekötő vonalak a családok
között létrejövő házasságok számát jelzik.
Az alapmintabéli és az összekötő családokat két szempont alapján elemeztem. Egyrészt megvizsgáltam, hogy a saját kategóriájukat és az egész sokaságot is tekintve hány famíliával kerültek házasság útján kapcsolatba. El lehet végezni a számításokat ugyanezen szempontok alapján akkor is, ha a megkötött házasságok számára vagyunk kíváncsiak. Hosszú adatsorok felsorolása helyett most csupán a legfontosabbakat szeretném kiemelni. Az alapminátban szereplő családok közül a Szulyovszky, a Szontagh és a Szirmay, a közvetítő családok közül pedig a Fáy és a Máriássy famíliák házasodtak a legtöbbet, ez a későbbiekben még fontossá válik.
Mindezek után érdemes a vizsgált családokat térképen elhelyezni, területi elhelyezkedésüket vizsgálni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a famíliákat az országgyűlésen általuk képviselt megye, nem pedig birtokaik elhelyezkedése alapján jelöltem a térképen. A véletlenszerű mintavétel miatt három térképet kellett készítenem: az elsőn csak az alapmintabéli famíliákat, a másodikon az összeset, a harmadikon pedig csak az összekötő családokat jelöltem.
A térképekre pillantva jól kirajzolódik, hogy a vizsgált családok által alkotott elit súlypontja az ország északkeleti megyéiben található. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a 19 alapmintabéli családból 11 (Sághy, Sallér, Sándor, Simonyi, Somogyi, Somsich, Száraz, Szathmáry-Király, Szemere, Szentimrey, Szentiványi, Szentmiklóssy, Szepessy, Szily, Szinyei-Merse, Szirmay, Szluha, Szontagh, Szulyovszky), a 11 közvetítő családból pedig öt (Fáy, Kubinyi, Máriássy, Okolicsányi, Tornallyay) az említett észak-északkeleti súlypontba tartoznak. Ráadásul az öt között találjuk a Fáy és a Máriássy famíliákat, amelyekről már tudjuk, hogy a legtöbbet házasodó családok között szerepelnek. Érdekes adalék, hogy a 30 család által kötött 80 házasságból 42 a fent említett, 16 északkeleti vármegyéből származó családok között jött létre.
Ha pontosabban szeretnénk meghatározni azt a területet, amelyet idáig csak
északkeleti megyék kifejezéssel illettem, akkor az 1723. évi 31. törvénycikk
lehet a segítségünkre; amely az ekkor felállított négy magyarországi kerületi
tábla területi illetékességét határolja el, azaz a négy magyarországi kerületet
határozza meg .
Ennek alapján az előbb említett megyék a Tiszán inneni kerületet alkotják. Érdekes, hogy a nagy családfáról kimaradó famíliák közül az a három, amelynek leszármazását ismerjük, de nem kapcsolódnak a harminc család által képzett társasági körhöz (Spissich, Szörényi, Szaplonczay), az előbb említett észak-északkeleti súlyponthoz képest periférikus megyékből származnak.
Mindez rendkívül izgalmassá válik H. Balázs Éva szavait olvasva:
„De Gömörtől a Szepességen, Zemplénen keresztül le Szabolcsig,
Szatmárig más a helyzet. Ezt a nagy észak-északkeleti félkört,
mintegy tíz megyényi területet keresztbe szabja át a hegyaljai
dombvidék európahírű szőlőivel. Tudjuk, hogy évszázadok óta
ez a vidék volt az ország viharsarka. […] Itt [ti. Eperjesen, a szabad-
kőműves páholyban] vitatkoznak együtt a leghaladóbb birtokos
családok (a Máriássy, Szirmay, Szulyovszky, Török, Radvánszky,
Vay stb.) tagjai. […] már a 70-es évek végén, a 80-as évek elején
szoros testvéri, más szóval politikai-ideológiai szövetség fűzi össze
az említett családok tagjait.”
A korábban megfogalmazott állítást tehát jelen elemzés is alá tudja támasztani, éppen azért, mert a vizsgált mintát szemügyre véve nyilvánvalóvá válik, hogy a H. Balázs Éva által átvitt értelemben használt "testvéri szövetség" egészen konkrétan is értelmezhető. Továbbá azt is elmondhatjuk, hogy már korábban kimutatható az említett családok szoros összefonódottsága, mint a 70-es évek vége, a 80-as évek eleje, hiszen mintavételem az egész 18. századra kiterjedt.
Ha mindezek után szemügyre vesszük azt a 14 családot, amely nem a Tiszán inneni kerülethez tartozik,
akkor azt vehetjük észre, hogy közülük hét a dunántúli kerületből, hét pedig a Dunán inneni kerületből
származik. Házasságaikat tekintve a következő táblázat rajzolható fel. Ebből megállapítható, hogy a
dunántúli kerület és a Tiszán inneni kerület családai között csupán a Dunán inneni kerületen keresztül,
tehát közvetetten van kapcsolat.
A továbbiakban a vizsgált családok tagjainak országgyűlési szereplésére szeretnék kitérni, ezzel áttérve előadásom
harmadik részére. A vizsgált 30 családnak összesen 106 tagja vett részt 18. századi országgyűlésen. Itt is megfigyel-
hetők területi különbségek: a 106 személy közül 15 a Dunán inneni, 17 a dunántúli 74 pedig a Tiszán inneni kerület-
ből került ki. Ha az összes, tehát mind a 35 család tagjait vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy ez a sokaság össze-
sen 142 résztvevőt adott 18. századi diétának. Felrajzolható egy táblázat, amely azt mutatja, hogy hány család hány
tagja vett részt országgyűlésen. A táblázatból jól látszik, hogy a családok több mint fele 2-nél több tagot küldött
országgyűlésre, így kijelenthetjük, hogy országyűlési követeket adó famíliákról van szó.
A következőkben néhány olyan családfát szeretnék bemutatni, ahol sok országgyűlésen megjelent személyt találunk. A Szathmáry-Király család öt, a Fáy hét, a Sándor szintén hét, az Okolicsányi 11, a Szirmay 17, a Somsich és a Szentgyörgyi-Horvát család pedig együttesen 9 résztvevőt küldött 18. századi diétára.
Érdemes a megjelenések számát is vizsgálat tárgyává tenni, ezt a következő táblázat mutatja be:
A táblázatot szemügyre véve több dolog is szemünkbe tűnik: látszik, hogy a legtöbb (124) megjelenés
vármegyei követként történt, azonban csupán egy családnak egyetlenegy tagja jelent meg diétán városi
követként. Ebből jól kitűnik, hogy kicsi a vármegyei és a városi követeket adó családok köre között az
átfedés. Magasnak mondható az arisztokrataként való megjelenés száma (35), amelyhez nyugodtan
hozzáadhatjuk a főispánok számát is, és ez jól mutatja a vizsgált családok társadalmi felemelkedését.
Ugyancsak magas a távollévő követeként való megjelenések száma, amely jól mutatja azt a gyakorlatot,
amelyre a korábbiakban már Gábor utalt, hogy tudniillik a politikai szocializáció első lépéseként,
mintegy a gyakorlat megszerzése érdekében vettek részt távollévő követeként a vizsgált személyek
diétán. Megállapítható, hogy kevés az egyháziként megjelentek (összesen 11) száma, amely azonban
nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy a vizsgált családok többsége protestáns vallású.
A következő táblázat azt mutatja be, hogy egy személy élete során hány
alkalommal jelent meg diétán. Ebből jól látható, hogy a személyek nagy
többsége élete során csupán egy alkalommal vett részt országgyűlésen.
Végezetül az előbb ismertetett két nagy részt szeretném egy ábra és néhány mondat erejéig összekapcsolni. Ehhez szükségem van az előadás elején bemutatott második ábrára, amely a családok közti házasságok rendszerét mutatja. Ezt az ábrát egészítettem ki úgy, hogy a zöld számok segítségével együtt mutassa családok házassági kapcsolatait és tagjainak számát az országgyűléseken. Az ábra alapján két fontos megállapítást tehetünk.
Egyrészt jól látható, hogy kivétel nélkül az összes famíliának, beleértve a közvetítő családokat is, legalább egy tagja részt vett 18. századi országgyűlésen. Ez azért fontos, mert bizonyítja a korábbi állítást, miszerint az országgyűlésen való részvétel alapján megragadható a politikai elit.
Másrészt azt is megfigyelhetjük, hogy a két szám a legtöbb esetben korrelál: tehát az egyes családoknál a házassági kapcsolatok magas száma együtt jár az országgyűlésen való megjelenés magas számával vagy éppen fordítva.
Zárásképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy az előbb bemutatott eredmények csupán első állomását képezik egy vizsgálatnak, azonban azt gondolom, hogy jó alapot nyújtanak a további kutatások irányát illetően.
