Forgó András
Ciszterci apátok képviselete a 18. századi magyar országgyűlésen
A 18. század első felében néhány egykori ciszterci monostort a rend külföldi apátságai szereztek meg a fegyverváltság
megfizetése után. Így kerültek 1700-ban Zirc birtokai a sziléziai Heinrichau, Pilis és Pásztó javai 1702-ben illetve 1712-ben
a morvaországi Velehrad, a szentgotthárdi apátság pedig az alsó-ausztriai Heiligenkreuz birtokába. Még egy néhai ciszterci
apátság került külföldi rendi kezelésbe: Borsmonostor, ez azonban az Esterházy család kegyurasága alatt állt, ezért nem
tárgya e vizsgálatnak.
Nagyításhoz kattints a képre!)
E négy apátság azonban királyi kegyuraság alá tartozott, tehát apátjaikat a királyi kinevezést követően iktatták be tisztségükbe, és a törvények szerint az indigenátust is meg kellett szerezniük, bár ez utóbbi sokszor nem adatolható (pirossal). A négy ciszterci apátság esetében a korszakban mindig az anyaapátság feje viselte a magyarországi apáti címet, az adományozó okiratok kívánsága ellenére nem neveztek ki önálló magyar apátot.
Az 1608. évi koronázás utáni 1. tc. értelmében a magyarországi süveges és birtokos apátoknak országgyűlési ülés és szavazat járt. Így a ciszterci apátoknak is joguk és kötelességük volt az országgyűlési részvétel illetve képviselet.
Mivel ciszterci apátjaink nem az országban laktak, általában követek útján képviseltették magukat a korszak országgyűlésein. E követek többnyire a rend magyarországi elöljárói (jószágkormányzók, monostori adminisztrátorok, Zirc esetében 1750-től perjelek) voltak.
Két esetben világi személy képviselt egy-egy apátot (kékkel): Szabady Gáspár követküldése azzal magyarázható, hogy 1709-ben a Rákóczi-szabadságharc következtében nem tartózkodott rendtag sem a pilisi, sem pedig a pásztói apátság birtokain, Nozdroviczky Ferenc 1741-es felfogadása mögött pedig az áll, hogy Leeb Róbert Heiligenkreuz-szentgotthárdi apát elnyerte a magyarországi monostorok vizitátori tisztét és a premontrei vizitátorra, a váradelőhegyi prépostra hivatkozva, akinek felsőtáblai tagság járt, szintén felsőtáblai ülőhelyet igényelt. Ezt a rendek elutasították, így nyilván gyorsan kellett követet keresnie, ha nem akart személyesen a nem kívánt alsótáblára ülni, és egy helyi lakosra esett a választása. Egy esetben személyesen az apát jelent meg a diétán (zölddel), Fritz Alberik azonban apáttá választása előtt évekig a magyar monostort igazgatta, így ismerhette a helyi ügyeket. Zirc esetében érdekes, hogy a rendi forrás (historia domus) ellentmond az országgyűlési forrásainknak (pirossal). Míg e három esetben a historia domus egyértelműen azt állítja, hogy ezek az elöljárók képviselték az apátot az 1728-29-es, illetve az 1790-91-es országgyűlésen, addig a követek sem a megjelentek listáján nem szerepelnek, sem pedig megbízólevelüket nem mutatták be, tehát - úgy tűnik - hivatalosan nem vettek részt a diétán. Különösen érdekes az 1790-91-es országgyűlés, mert ekkor már Pilist és Pásztót feloszlatták, apátjuk mégis kapott regálist (ez más rend esetében is előfordult).
Zirc esetében a másik érdekesség az, hogy anyaapátsága az osztrák örökösödési háború kezdete óta Poroszországhoz került, az apát mégis kapott regálist az 1741-es és az azt követő országgyűlésekre is (bár pont 1741-ben követet nem küldött). Egyébként Heiligenkreuz apátja volt az egyetlen olyan szerzetesi elöljáró, akit nem Habsburg-alattvalóként Magyarországon honfiúsítottak.
Végezetül néhány szó a további feladatokról. A ciszterci rendhez hasonlóan meg szeretném vizsgálni a többi magyarországi szerzetesrend országgyűlési képviseletének megvalósulását. A premontreiek és részben a bencések esetében szintén külföldi elöljárókkal találkozunk, a jezsuitáknál érdekes kérdés, hogy miként veszítették el azt a jogukat, hogy a magyarországi apátságok után képviseltetik magukat a diétán, a pálos generális pedig komoly harcot vívott felsőtáblai ülés és szavazati jogáért a XVIII. századi országgyűlésen.
